Szakember kereső

Blog

A természetes szülés hipotézise

A természetes szülés hipotézise

Szülés 2023-02-01 Dr. Bálint Sándor


Gyakorló szülészként sokszor láttam, hogy vannak könnyű, gyors szülések. Ezen asszonyok viselkedése olyan természetes, hogy a szülés teljesen magától értetődő. Úgy tűnik, hogy ezek a szülőnők TUDJÁK a szülést. A különböző szülésre felkészítő csoportok tagjainak szülései hasonlóképpen zajlanak le. Ők ezek szerint MEGTANULTÁK a szülést.

Évekig foglalkoztatott a rejtély: miért HASONLÓ a két csoportba tartozó szülőnők viselkedése? Lehet, hogy van valami közös benne? De mi? Lehet, hogy van természetes szülés? Feltételezem, hogy IGEN.

A természetes szülés viselkedés kódja (KÓD) minden nő pszichikumában megvan már a megszületés pillanatában. Ez a KÓD a pszichikum mélyebb rétegeiben helyezkedik el, s csak akkor működik, ha képes rá, ill. szükséges. Ilyenkor a KÓD kiemelkedik a mélyből. Ez lehet spontán folyamat, de szülésre felkészítő folyamat bármely módját alkalmazva a KÓD mobilizálódik, s e szülőnő szülés alatti viselkedése közelít a saját KÓDjának megfelelőhöz, ha nincsenek akadályozó tényezők.

Ez természetesen hipotézis. De hogyan tovább?

A segítséget C.G. Jungtól kaptam meg, aki azt mondta, hogy nemcsak a szómánk, hanem a pszichénk révén is rendelkezünk örökletes dolgokkal.

Röviden összefoglalom Jung tanítását a tudatról, a személyes és a kollektív tudatalattiról. (Jung a XX. század elején egyéni és egyetemes tudatalattiról ír. A félreértések elkerülése végett alkalmazom a ma használatos kifejezéseket.)

Igen szemléletes az a kép, ahogy ezt ábrázolja, s egyben érzékelteti az arányokat: a kollektív tudatalatti nagyságrendjét úgy szemléltethetjük, hogy az a pszichikus óceán, a személyes tudatalatti a rajta úszó jéghegy víz alatti része, a tudat a kilátszó rész, csúcsán az énnel.

A kollektív tudatalatti az egyetemes emberi ösztönöket, késztetéseket szemlélteti és magatartásformákat tartalmazza. Ezek az úgynevezett ősképek, s ezek jelentőségét Jung többször is hangsúlyozza. Ezek az emberiség legrégebbi és legáltalánosabb képzetformái, az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak lecsapódása. E hatalmas erejű archetípusok (ősképek) az élet vezérlő ősmintái.

Tovább olvasva Jungot, éreztem, hogy ez az a vezérfonal, amit követnem kell. A szülés annyira összetett viselkedés és cselekvés, hogy egész biztos többféle magyarázat kínálkozik, például ösztönös tevékenységnek is tekinthető. Jung szerint az archetípusok mellett az ösztönök is megtalálhatók a kollektív tudatalattiban. A végső lökést és egyben (a magam számára) a bevezetőben feltett kérdésre a választ az adta meg, hogy Jung az archetípusok közé sorolta a születéssel kapcsolatos magatartásmódot is.

„Az egyetemes tudattalan (kollektív tudatalatti) olyan tartalmakból áll, melyek – tekintet nélkül történelmi, etnikai vagy más differenciálódásra – az emberiségnek az őskezdet óta lecsapódott tipikus reagálási módjait képviselik általános emberi természetű helyzetekre, mint például a félelem, veszély, túlerő elleni harc, a gyermekeknek a szülőkhöz s a nemeknek egymáshoz való viszonya, az apai és anyai alakok, gyűlölettel és szeretettel, halállal és a SZÜLETÉSSEL (kiemelés tőlem B.S.) kapcsolatos magatartásmódok…”

Az ősidőkben a szülés fájdalmassága az elviselhetőség határán jóval belül lehetett, s hasonlóképpen játszódhatott le, mint ahogy az állatvilágban látjuk: természetes folyamatként.

Jung a kollektív tudatalattiban nemcsak az archaikus, specifikusan emberi emlékeket véli megtalálni, hanem az emberiség állati elődeinek funkcióemlékeit is.

„Semmi sem akadályoz meg bennünket annak feltevésében, hogy bizonyos archetípusok már az állatoknál is előfordulnak, hogy tehát az élő természet sajátosságai közé tartoznak, vagyis röviden az élet kifejezései, ami tehát nem szorul további magyarázatra”

A fentieket összefoglalva a jungi tanítás alapján: A SZÜLÉS, A SZÜLETÉS ARCHETÍPUS, ŐSKÉP, S ÍGY AZ EMBERISÉG ÁLLANDÓAN MEGISMÉTLŐDŐ TAPASZTALATAINAK AZ ÜLEDÉSKE, DE NEMCSAK EZ, HANEM OLYAN ERŐ IS, AMI UGYANILYEN TAPASZTALATOK MEGISMERÉSÉRE IRÁNYUL.

De ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, hogy ilyen egyszerű a szülés, miért nem érvényesül a természetes szülési viselkedés KÓDja? Miért olyan a szülés, amilyennek ma látjuk? Mi történt a KÓDdal? Egyáltalán, hol lehet a KÓD?

Feltételezem, hogy valahol a személyes és a kollektív tudatalatti határán helyezkedik el.

Feltételezhető az is, hogy a szülés archetípusa és a megszületés archetípusa vagy azonos vagy valahol közel helyezkedhet el egymáshoz. Ez úgy is kifejezhető, hogy az anya „TUD SZÜLNI” és a magzat „MEG TUD SZÜLETNI”.

A fentiek alapján megpróbálom a KÓD helyét, helyzetét és jelentőségét elemezni. Megpróbálok választ adni arra, hogy a történelem előtti idők „természetes szülése” hogyan és miért változott át a jelenlegi szülési viselkedéssé, és hogyan válhat ismét természetessé a szülés, illetve mi a magyarázata a világszerte egyre jobban terjedő alternatív szülészeti módszerek sikerének.

A NORMÁL TERHESSÉG ALATT A KÓD KIEMELKEDIK A MÉLYBŐL, S HA MINDEN IDEÁLIS, AKKOR TERMÉSZETES SZÜLÉS ZAJLIK LE.

A KÓD mozgása már korábban is elképzelhető, hiszen minden tevékenység, ami a nőiességgel kapcsolatos (különböző szerepjátékok a gyermekkorban, később a szerelem, majd a szexuális élet) ezt elősegítheti. Nyilván ez a kiemelkedés soha nem jut túl a tudat és a személyes tudatalatti határán.

A KÓD olyan, mint egy kincsesláda, amiben csodálatos dolgok vannak, s ebből a ládikából – vagy a ládikával együtt – ha szükség van rá, kiemelkedik az ősi tudás, s a szülőnő, ahogy mondani szoktuk, ösztönösen teszi a dolgát. Általában azonban nem ezt látjuk. Folytatva a gondolatmenetet, fel kell tételeznem, hogy a KÓD mobilizációja sok mindentől függ. A KÓD hullámzik, s ahogy Jung írja, az ősi tudásnak megfelelően igyekszik „működni”. Valószínű, hogy ezt a kiemelkedési mechanizmust bizonyos dolgok elősegítik, de mások gátolják.

ELŐSEGÍTI az anyai érzés megjelenésével kapcsolatos öröm, a különböző szerepek gyakorlása (a „fészekrakás”, a vásárlások); az anyaság látható jeleinek (a nagy pocak, bő ruha) büszke viselése; a környezetből jövő segítő, bátorító, elismerő jelzések; a család és főleg a férj megváltozott viselkedése; de ide tartozik a társadalom gondoskodása is (különböző szociális intézkedések); az egészségügyi ellátás (terhesgondozás, orvos, védőnő, szülésznő, szülésre felkészítés) és végül a különböző pozitív példák, információk és saját, előző, kedvező élmények.

A KÓD kiemelkedését GÁTLÓ tényezők: a fentiek hiánya vagy negatív értelembe vett hatása. Az évezredek óta ható negatív szuggeszciók: „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat… (Mózes I, 3.16) mind a mai napig hatnak. De ide sorolható a nők passzív helyzete és helye a családban és a társadalomban. A nevelés főleg a keresztény kultúrákban, de a különböző riasztó példák, történetek és a saját kellemetlen vagy rossz szülészeti élmények, mind nehezítik a KÓD kiemelkedését.

A fentiek alapján talán nem véletlen, hogy a KÓD spontán működése egyre nehezebbé vált. Ma már pontosan nem lehet meghatározni, hogy ez mikor kezdődött és miért, de ha az emberiség írott történelmét áttekintjük, a szülés majd minden időben büntetés, vezeklés, tehát fájdalmas dolog volt. Emiatt egyre inkább előtérbe került a külvilágból jövő segítség, s a szülés körüli teendők középpontja a fájdalomcsillapítás lett, s így a szülés – a XIX. századtól – egyértelműen klinikai eseménnyé vált.

A gondolatsor a következő: a szülés fájdalmas, az orvos kötelessége a fájdalomcsillapítás, a fájdalomcsillapítás külső segítséget jelent, tehát a szülés menetébe be kell avatkozni. A figyelem így a segítségadásra koncentrálódik: gyógyszeres, helyi és általános érzéstelenítés, epidurális anesztézia, hipnózis.

Magam is a fájdalomcsillapítás érdekében kezdtem foglalkozni a különböző hipnózis technikákkal, de rá kellett jönnöm, hogy a szülés alatt alkalmazott hipnoanesztézia is a külvilágból jövő segítség, s bár teljesen veszélytelen és bizonyos helyzetekben igen hatásos, nem lehet a szülés lényege.

Tehát, ha A SZÜLÉST KLINIKAI ESEMÉNYNEK TEKINTJÜK, A KÓD SZÜLÉS ALATTI MOBILIZÁCIÓJA NEM FONTOS, MERT ÚGYIS A KÜLVILÁGBÓL JÖN A SEGÍTSÉG.

Természetesen a kitolási szakban a szülés lezajlik, ösztönös és reflexes működések révén. Ezt részben a KÓD hatásának is lehet tekinteni.

Más a helyzet, ha pathológiás terhességről van szó. Ebben az esetben a félelem, a szorongás olyan fokú, hogy ez már önmagában indokolja a segítséget. Az előzőekben mondottakkal ez csak látszólag van ellentmondásban, mert itt elsősorban nem a szülés, hanem a helyzet, a terhesség elfogadtatása a lényeg.

A normál terhességben élettani, lélektani okok miatt hullámzó pozitív és negatív érzések energiája az a felhajtó erő, amit pszichikus energiának is nevezhetünk. Ez azonban a szorongás, a bizonytalanságból adódó félelem következtében igencsak pislákolhat, így a KÓD kincsesládája, a mi a mélyben van, beragad, beszorul, nem tud felemelkedni, mert a tengeri növények indái szorosan körülfonják.

Nem véletlen a pszichoterápiával való találkozásom, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a szorongó terhes asszonyokkal. A szülészeti pszichoszomatikus szemlélet és a magam tapasztalatai alapján az volt a feltételezésem, hogy a szorongás oka a szülési fájdalomtól való félelem. A szülés alatti hipnózisos fájdalomcsillapítás azonban csak arra a 3-4 órára jelent hatásos, de KÜLSŐ segítséget. Az asszonyok terhesség alatti szorongását – az a tudat, hogy a szülés alatt kapnak valamilyen fájdalomcsillapítást – nem csökkenti. Ezért fordult a figyelem a terhességre, ami 9 hónapig tart, s így bőven van idő a különböző pszichoterápiás eljárások gyakorlására.

Tapasztalataimról több tudományos ülésen és kongresszuson számoltam be. Kiderült ugyanis, hogy a szorongás csökkentésére használatos pszichoterápiás eljárások igen jól alkalmazhatók az úgynevezett egészséges terhesek szülésre való felkészítésében is. Így vált számomra is nagyszerű feladattá a szülésre való tudatos felkészítés.

Időközben hazánkat is elérte a felkészítő programok hulláma, s megjelentek az alternatív szülészet csírái: az együttszülés és a rooming-in.

A felkészítő csoportokban a lényeg az együttműködés: céltudatos készülés a szülésre, illetve a szülőnő terhesség és szülés alatti viselkedésének optimális megváltoztatása. Ebbe a munkába kapcsolódott be a Tétényi úti Kórház szülészeti osztálya is.

A kiscsoportos foglalkozásokon különböző szinteken áll össze az alkalmazott technikák sora: autogén tréningen alapuló relaxáció, de egyéb aktív relaxációs formák is, légzőgyakorlatok, terhestorna, ismeretterjesztés és felvilágosító előadások.

Ezek segítségével a szülőnők viselkedése a szülés alatt energetikailag gazdaságosabb, a szülés nem egyszerűen lezajlik, hanem ebben a szülőnő egyenrangú partnerként vesz részt, s megvalósul a felkészítésben már gyakorolt helyzet, az együttműködés az orvossal és a szülésznővel.

Tehát az a célunk, hogy a KÓD kiemelkedését akadályozó, a szorongás által létrehozott „indákat” átvágjuk; így a ládika felemelkedhet, s a benne levő kincs – az ősi viselkedést őrző KÓD – hasson a terhesség alatt, s majd a szülőszobán, a szülés folyamán és később a gyermekágyban is.

A tapasztalt jó eredmények igazolják, hogy ez a cél megvalósítható. A szakirodalom és a saját tapasztalataim is alátámasztják ezt.

Magam jelenleg kombinálom a különböző módszereket az úgynevezett szülészeti célprogram keretében. Ez röviden összefoglalva: autogén tréning alapokon nyugvó csoporthipnózis, ami imaginatív, képzeletbeli viselkedéstréninget valósít meg.

Azt tapasztaltam, hogy a viselkedésterápiákból ismert szisztematikus deszenzitizáció elve (valamivel kapcsolatos kialakult feszültségemelkedés, szorongás, pathológiás viselkedés lépésről lépésre történő feszültségmentesítése) igen jól alkalmazható.

A terhesség elfogadtatása, a pozitív élmények befogadására való készség növelése, majd a szülés képzeleti úton való többszöri átélése a terhesség alatt csökkenti a szorongást, fokozza az együttműködést. Így a szülőnő, aki korábban félt, szorongott, „hárította” a szülést, most alig várja, hogy találkozzon gyermekével a szülőszobán.

A KÓD EBBEN AZ ESETBEN VALÓSZÍNŰ, HOGY A GYAKORLÁS (A SZÜLÉS TÖBBSZÖRI IMAGINATÍV ÁTÉLÉSE) RÉVÉN MOBILIZÁLÓDIK. Itt a válasz a bevezetőben feltett kérdésre: miért hasonló a két különböző csoportba tartozó asszonyok szülés alatti viselkedése.

Kezdetben csak a szorongó terhesekkel foglalkoztam, s a bíztató eredmények: a könnyen, gyorsan, mosolyogva szülő anyák látványa bátorított arra, hogy ezt a kombinált módszert válogatás nélkül, mindenkinél – aki igényli és elfogadja – alkalmazzam.

A jungi elvek alapján létrehozott korprogresszió (a szülés gondolatban, hipnózisban előre való átélése) az archetípust, a KÓD-ot mobilizálja:

„Az archetípusok úgy látszik nemcsak állandóan ismétlődött tipikus tapasztalatok lecsapódásai, hanem a tapasztalat szerint olyan erők és tendenciák is, amelyek UGYANILYEN TAPASZTALATOK MEGISMÉTLÉSÉRE IRÁNYULNAK (kiemelés tőlem, B. S.). Ha egy archetípus ugyanis álomban, a FANTÁZIÁBAN (kiemelés tőlem B. S.) vagy az életben feltűnik, sajátos befolyást vagy olyan erőt hoz magával, amely numinálisan, azaz megbűvölően vagy CSELEKVÉSRE ingerlően hat.”

Ezt saját tapasztalataim is alátámasztják. Úgy tűnik, hogy függetlenül a szorongási szinttől, az úgynevezett egészséges terhesek számára is fontos és megvalósítható az archetípus mobilizálása.

Nagyon csábító a következtetés levonása, miszerint ez a magyarázata az egész világon elterjedt szülésre felkészítő programok eredményességének. Az biztos azonban, hogy együttműködés a szülőnő és az egészségügyi szolgálat szakemberei között, a férj és a család aktív részvétele a terhesség alatti felkészülésben, illetve a szülésben nagymértékben hozzájárul a sikerhez. S ha ezt elméletileg akarjuk alátámasztani, akkor ezzel az együttes munkával az archetípus, a KÓD mobilizációját segítjük elő, azaz a meglévő, szunnyadó tudást hívjuk elő.

A TERHESSÉGET SZORONGVA VISELŐ, A SZÜLÉSEN PASSZÍVAN ÁTESŐ SZÜLŐNŐ HELYÉBE OLYAN NŐ KERÜL, AKI TUDATOSAN KÉSZÜL ERRE A NAGYSZERŰ ESEMÉNYRE, ISMERETEI VANNAK ARRÓL, HOGY MI TÖRTÉNIK A TERHESSÉG ÉS A SZÜLÉS ALATT, FIZIKAILAG ÉS LÉLEKBEN IS FELKÉSZÜLT A SZÜLÉSRE, ANNAK AKTÍV RÉSZTVEVŐJE.

A természetes szülés olyan esemény, ahol bizonyos mértékben megváltozik a hagyományos szülőszobai helyzet. A szülés középpontjába a szülőnő kerül, de nem egyedül, hanem az egész családjával, azaz a születendő gyermekével és a szülésnél jelen levő apával együtt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ha a nincs jelen az apa a szülésnél, nem megy végbe a természetes szülés. Talán a KÓD mobilizációja könnyebb, ha a férj vagy bárki más jelen van.

A természetes szülés során az ősi tudást hagyjuk érvényesülni.

Közel a jó értelembe vett szemléleti változás, ami lehetővé teszi, hogy az egészségügyi szolgálat, az orvos és a szülésznő tudatosan háttérbe vonuljon, ne vezesse, hanem kísérje végig a szülést, támogasson, együtt örüljön a családdal életük e nagyszerű és természetes pillanatában, ugyanakkor, ha bármikor segítségre van szükség, kész és képes legyen arra, hogy teljes tudásával, gyógyszereivel, műszereivel segítsen.

Dr. Bálint Sándor
szülés – nőgyógyász
pszichoterapeuta, hipnoterapeuta