Szakember kereső

Blog

Foglalkozása: holisztikus bába

Foglalkozása: holisztikus bába

Szülés 2023-02-01 Noll A Nandu


Soha azelőtt nem találkoztam annyi kérdő arckifejezéssel és felvont szemöldökkel, mint amióta a foglalkozásom iránt érdeklődőknek azt válaszolom, hogy holisztikus bába vagyok. „Holisztikus micsoda?” „Milyen bába?” – hangzanak a bizonytalan visszakérdezések, amióta csak az USA Texas államában, El Paso-ban elvégzett tanulmányaim után, 2005 májusában hazatértem. Bár a holizmus fogalma nem cseng idegenül a természetes életmód iránt érdeklődők fülében, a bábasággal összefüggésben még nem terjedt el széles körben, pedig hazánkban is vannak olyan bábák, akik holisztikus alapelvek szerint folytatnak gyakorlatot.

Megvallom, sokrétűsége miatt nem könnyű definiálnom hivatásom mibenlétét még saját magam számára sem. Most mégis megpróbálom felvázolni, milyen lehetőségek rejlenek a szülés körüli segítő szolgálatban, amennyiben az holisztikus alapelvek, illetve a szüléskísérés bábai modellje szerint történik.

A görög holos (egész) szóból eredő holizmus fogalmában kifejeződik az elme, a test, az érzések, a spiritualitás és a környezet bevonása az egészségmegőrző és gyógyító folyamatokba. A holisztikus egészséggondozás a kapcsolódás elvén működik, amelyben minden mindennel összefügg, a teljes képbe ezért minden beleértendő, az érzékelés pedig egyszerre többféle csatornán keresztül, jobb féltekés módon megy végbe, amely a nyugati világban csak napjainkban kezdi visszanyerni évszázadokon át elfelejtett jelentőségét.

A szüléskísérés holisztikus paradigmájának alapja a test (életműködések), az elme (gondolkodás) és a szellem (spiritualitás) elválaszthatatlan egysége. Ennek felismerése azzal a belátással kezdődött, hogy az elme fizikai „székhelye”, az agy, bizonyos értelemben nem csupán a fejben, hanem a teljes idegrendszerben, így a teljes testben jelen van. Márpedig, ha az elmét és a testet egységnek tekintjük, akkor mégoly mechanikus testi jelenségeknél is, mint egy csonttörés, ugyanakkora jelentőséggel bír, hogy a sérült mit gondol és érez vele kapcsolatban, mint az, hogy hogyan gipszeljék be. A szülés esetében, ahol a lelki folyamatok a lehető legszembetűnőbb módon érintik a testi folyamatokat, a pszichés és érzelmi állapotok feltérképezése nem csupán hasznos, hanem elengedhetetlen. Ez természetesen megkívánja, hogy a várandósgondozást végző és a szülést kísérő (szükségképpen azonos) segítő hosszabb időt, vizitenként akár 1-3 órát is együtt töltsön kliensével, hogy megértse, mi minden áll a fizikai testben megnyilvánuló jelenségek hátterében. A bábaságról szóló irodalomban számtalan olyan esetről olvashatunk, amelyekben a testi folyamatokat az érzelmek feldolgozásával sikerült segíteni. Ilyen például az, amikor az anya nemi erőszak, abortusz vagy spontán vetélés élményével a múltjában fél attól, hogy átadja magát a kitolási szakban tapasztalható intenzív érzéseknek, ám ha kifejezi és feldolgozza az átéltekhez kapcsolódó érzelmeit (gyászt, haragot, bűntudatot vagy bármi mást), akkor képessé válik rá. Gyakorlatunkban a várandósgondozás alatt célzottan is alkalmat teremtünk arra, hogy az ilyen és hasonló emlékek feldolgozása megtörténhessen. Nálunk ez főleg személyes beszélgetés(ek) formájában történik a várandósvizitek folyamán, de ismerek olyan bábapraxist is, ahol csoportos szülésfelkészítés részeként foglalkoznak ezzel.

A spirituális folyamatoknak abból a felismerésből kiindulva tulajdonítunk nagy jelentőséget, hogy az anyává válás a nő egyéni szellemi útja, belső fejlődése és önértékelése szempontjából kulcsfontosságú élmény, így a teljes további életét meghatározhatja az, hogy a környezete milyen mértékben tudja őt támogatni e mérföldkő átlépésében. Az életszakaszváltás nagyszerűségének tiszteletére a holisztikus bábai gyakorlatban nem ritkák a szülés előtti kisebb-nagyobb „útrabocsátó”, „beavató” rituálék, történjen az akár egy meghitt személyes látogatás vagy közösen elköltött ebéd, akár egy sajátosan koreografált, családi vagy barát(nő)i körben megült kis szertartás keretében, illetve valamilyen szimbolikus tárgy átadásával. Ez nálunk például egy színes gyöngysor, amelyre annyi gyöngyszemet fűzünk fel, amennyi az általunk eddig kísért valamennyi anya gyermekeinek, plusz a sajátjainknak naprakészen aktuális száma, hogy a szülés előtt álló várandós megérezhesse az e tapasztalatban előtte járó asszonyok génszintű, ősi tudásának erejét és rá merje bízni magát, ha eljön az idő.
A spiritualitás tiszteletben tartásához kapcsolódik az is, hogy egy holisztikus bábának legalább a szülés körüli szokások tekintetében ismernie kell az anya kulturális és vallási környezetét is, hogy ennek megfelelően kísérhesse a családot.

A holisztikus paradigma szerint a test nem egy térben korlátozott egység, hanem körülhatárolhatatlan energiarendszer, amely más energiarendszerekhez kapcsolódik. Ebből nem csak az következik, hogy a holisztikus bábaság a gyakorlatban a nyugati orvoslásnál sokkal tágabb teret enged az olyan gyógyító rendszerek használatának, mint a homeopátia, az akupunktúra, a reiki vagy az „energiagyógyítás” egyéb formái, hanem az is, hogy behatóan foglalkozik a kismama környezetéből rá irányuló energiákkal, származzanak azok emberi kapcsolatokból (párkapcsolati stabilitás, szeretet, szexualitás, stressz, harag, aggodalom stb.) vagy a tárgyi környezetből (sugárszennyezés, mikrohullám, elektromágnesesség stb.). Ennek létjogosultsága a gyakorlatban leginkább azon mérhető le, hogy milyen meglepő hatékonysággal működnek olyan „bábatrükkök”, mint például amikor egy elakadt vajúdás újra lendületet kap attól, hogy a bába behív vagy kiküld valakit a szobából, illetve megváltoztatja a tér energiáját egy ablak kinyitásával, a fények tompításával vagy épp zenével.

Az előbbiek ismeretében nem kétséges, hogy a várandós anya energetikai környezetének maga a bába is szerves részét képezi. Kettejük kapcsolata egyenrangúságon, bizalmon és együttműködésen alapul. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, például abban, hogy a bábák igen gyakran tegező viszonyban vannak klienseikkel, döntéseiket pedig mindig közösen készítik elő és hozzák meg, továbbá kölcsönösen megosztanak egymással minden olyan információt, amely a másikat segítheti a jó döntéshez szükséges tájékozódásban. Az egyenrangúság jellegzetes módon abban is tükröződik, hogy a holisztikus szakemberek – még a gyógyítók sem, nem csak az egészséges anyákkal foglalkozó bábák – nem nevezik az általuk segítetteket páciensnek (amely a latin „eltűr, elszenved” szóból ered), hanem előnyben részesítik helyettük a mellérendelést jobban tükröző kliens, vendég, kismama, szülőpár stb. szavakat.

Az érzékelésnek az a módja, amelyet írásom elején a „többféle csatornán keresztül végbemenő”, illetve „jobb féltekés” jelzőkkel illettem, szintén fontos jellemzője a holisztikus bábai gondoskodásnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bába nem csupán a külső, akár műszerekkel vagy szűrővizsgálatokkal is mérhető tényezőkön keresztül figyeli kliensét és hozza döntéseit, hanem a tudás belső forrásaiból is merít. E források közül a legfontosabbak az anya belső érzékelése és testi szintű tudása saját magáról, illetve a bába intuíciója, vagyis az a tudás vagy megérzés, amely logikus gondolati elemzés nélkül, közvetlenül keletkezik az emberben az összes energetikai és egyéb tényező befogadásának eredményeképpen. Ki ne hallott volna olyan esetről, amikor valaki orvoshoz fordult annak ellenére, hogy semmiféle testi tünet nem mutatkozott rajta, pusztán annak alapján, hogy úrrá lett rajta a „valami nincs rendben” érzése, majd kiderült, hogy valóban történt a testében valamilyen változás, amelyet a vizsgálatok később beigazoltak? Ennek valósága vezet bennünket, bábákat arra, hogy a műszerek és tesztek által mutatott eredmények mellett nagyon komolyan vegyük azt is, ahogyan az anya a benne végbemenő folyamatokról vélekedik és érez.

Ha ki kellene választanom a holizmus alapelvei közül a számomra legfontosabbat, az jó eséllyel a gondoskodás személyre szabottsága (individualizáltsága) volna. Azért tartom ezt roppant lényegesnek, mert megtapasztaltam, egymástól mennyire távol eső jelenségek lehetnek normálisak különböző testalkatú és vérmérsékletű kismamáknál, illetve mennyire sokféleképpen reagálnak ugyanarra a fajta segítségre különböző emberek. A holisztikus gondoskodásban nincs olyan, hogy rutinbeavatkozás! Az, hogy valakinek a súlya két kilóval nőtt-e a várandósság alatt vagy huszonöttel, más megítélés alá esik, ha az illető negyvenöt kilóval kezdte a várandósságát és más alá, ha kilencvennel, ezért olyan, hogy „ideális súlygyarapodás”, önmagában nem létezik. Ha valakinek vajúdás közben egy bizonyos értéket mutat a vérnyomása, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy a várandósvizitek során, a mindennapi életben is annyi volt-e, vagy esetleg nagyságrendekkel több vagy kevesebb. A „normális” határait ezért mindenki számára egyénileg állapítjuk meg. Hasonlóképpen, egy hosszú ideje nem haladó vajúdásnál lehet, hogy az egyik anyának azt javaslom, hogy táncoljon a párjával és ringassa a csípőjét, egy másiknak azt, hogy gondolja át, van-e még benne bármi félelem a szüléssel kapcsolatban, egy harmadiknak pedig azt, hogy pihenjen le egy kicsit és próbáljon szundikálni a kontrakciók között. A fókuszban mindig a szülő nő kell, hogy álljon, hiszen az ő egyéni adottságai, szükségletei és ritmusa fogja meghatározni a szülés folyamatának kibontakozását, nem pedig egy szabványosított táblázat számértékei. Ez persze folyamatos, soktényezős mérlegelést von maga után a segítők részéről, ami néha valamiféle mentális zsonglőrmutatványra hasonlít, ezért az is fontos, hogy a saját magam számára mindig meg tudjam indokolni – és lehetőleg le is írni, hogy visszakövethető legyen -, hogy mit milyen megfontolásból javasoltam vagy tettem.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a holisztikus bábai gondoskodásnak ne volnának szabályai, keretei. A gyakorlat szakmai protokolljait – például azt, hogy milyen eszközöket, gyógynövényeket vagy homeopátiás szereket mire használunk – azonban a bába (illetve az egyazon praxisban dolgozó bábák köre) saját magának írja és fejleszti, hiszen figyelembe kell venni a bába személyes szakmai profilját (pl. mely alternatív gyógyító rendszerekhez ért megfelelőképpen és melyekhez nem), a gyakorlat jellegét (pl. zajlik-e tanoncképzés), az infrastruktúrát (pl. milyen messze van a legközelebbi kórház), illetve a naprakész kutatási eredményeket, hogy a gyakorlat valóban tudományos bizonyíték (evidencia) alapú lehessen.

A holisztikus segítők tisztában vannak azzal is, hogy a kliens energiarendszerét bármi, a legkisebb impulzus, elejtett megjegyzés vagy látszólag véletlenszerű esemény is befolyásolja, ezért nem dédelgetik magukban azt az illúziót, hogy ők lennének azok, akik a folyamatokat végsősoron irányítják. Egy holisztikus gyógyító akkor hatékony, ha felismeri azokat a parányi szikrákat, amelyek az egészség irányába hatnak, és segíti fellobbanásukat ahelyett, hogy kioltaná őket.

A holizmus elválaszthatatlan annak a ténynek a maximális tiszteletben tartásától, hogy a felelősség mindig az egyén kezében van a saját egészségét illetően. Ez még akkor is így van, ha az illető azt hiszi, hogy teljes mértékben átadhatja ezt a felelősséget egy gyógyszereket és más beavatkozásokat rendelő, hierarchikus orvosló rendszernek, hiszen azt a döntést is ő hozza, hogy kiadja-e a kezéből a felelősséget vagy sem. Senki nem képes valaki mást egészségessé tenni, ha ő maga nem akar az lenni és nem tesz érte. Különösen igaz ez a bábai gyakorlatban, ahol rendkívül nagy súlyt fektetünk az egészséges táplálkozásra, a káros szenvedélyektől való megszabadulásra, a testmozgásra, a stressz csökkentésére és hasonló tényezőkre, amelyek mind az egyén közvetlen hatáskörébe tartoznak. Az egyéni felelősségvállalás elvéből következik, hogy bábaként az egyik legfontosabb feladatunk támogatni a szülőpárokat saját felelős döntéseik meghozatalában, elsősorban azáltal, hogy rendelkezésükre állítjuk a birtokunkban levő legteljesebb, legfrissebb és leghitelesebb információkat. A szülő nő és a szülést kísérő segítő csapatmunkában dolgozik, ahol a legfontosabb „csapattag” maga az anya! Ha egy anya a saját döntéshozó folyamatait és megérzéseit követve, önerejéből megy végig a vajúdás transzformatív élményén, az rendkívül gyümölcsöző hatással lehet az élet minden területére. „Megcsináltam! Ha erre képes voltam, többé nincs előttem lehetetlen az életben!” – sokszor hallottam már anyáktól a szülés utáni percekben e szavakat.

A természetességre való törekvés hangsúlyozása közben könnyen felmerülhet az a kérdés, hogy a technológiaközpontú orvoslással összehasonlítva a holisztikus gyógyítás, illetve bábaság vajon alaphozzáállás szintjén technológiaellenes kell-e, hogy legyen. Nos, a helyzet az, hogy bár bizonyos egészségmegőrző vagy gyógyító módszerek gyakorlása (pl. reiki, dietetikus megelőzés, gyógynövényterápia) egyáltalán nem jár együtt bonyolult műszerek vagy más technológiák alkalmazásával, a holisztikus segítők igenis használhatnak, és használnak is fejlett technológiát a munkájukhoz (különösen diagnosztikai célokra), amennyiben szükséges. A bábai gyakorlatban leghasznosabbnak bizonyuló technológiák közé tartoznak például különböző vér- és vizeletelemző vizsgálatok, illetve olyan eszközök, mint a vérnyomásmérő, a szívhanghallgató vagy az oxigénpalack. A technológia azonban mindig az egyén szolgálatában kell, hogy álljon, ahelyett, hogy megengednénk, hogy eluralja az egészséggondozást, helyettesítse az emberi érintést vagy diktálja a gyakorlat szabályait. Sosem szabad például csak a gépnek hinni, ha az anya mást érez, mint amit a gép kijelez.

A holisztikus gondolkodásmód jellemzői között hadd említsem meg azt is, amellyel kapcsolatban talán a leginkább eltérő a más paradigmák szerint gondolkodók vélekedése. Ez pedig a halál elfogadása az élet körforgásának részeként. A technológiaközpontú paradigma rejtett üzenete valahol mindig az, hogy egy „boldogabb távoli jövőben”, ha kellően fejlett műszerek és gyógyszerek állnak majd rendelkezésre, a technológia diadalt arathat a halál felett, sőt, ez tekinthető az orvoslás végső céljának. Következésképpen a halál a technológiaközpontú orvoslás szemében kudarcnak számít, mondván, hogy „nem sikerült a beteget megmenteni”. Innen pedig csak egy lépés az, hogy egy haláleset bekövetkeztekor rögtön bűnbakot is kelljen keresni, aki a „kudarcot” vallotta. Ezzel szemben a holisztikus segítők többsége a halált nem a létezés végeként, hanem létsíkváltásként, illetve az egyén fejlődésének újabb szakaszaként értelmezi, hiszen az embert felépítő energia nem vész el, csak átalakul. Bár a halál elfogadása korántsem készteti a holisztikus segítőket arra, hogy elébe siessenek vagy felelőtlenül bánjanak klienseikkel, mégis lehetővé teszi számukra, hogy mélyen megbízzanak az univerzum alapvetően biztonságos természetében, illetve a benne rejlő bölcsességben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a problémákra való számítás, a félelem könnyen önmagát beteljesítő jóslattá válhat az élet minden területén, így a szüléskísérésben is, fel kell ismernünk, hogy ez a bizalom rendkívül értékes bábatulajdonság.

„A bábák a női testet sajátos és veleszületett módon normálisnak tekintik. A szülészeti ellátás bábai modellje azt tanítja a nőknek, hogy bízzanak a várandósságban és a szülésben, mint élettani folyamatokban, ráhangolódva arra, ami normális, oly módon, hogy az attól való eltérések könnyen felismerhetők legyenek. A bábaság hite szerint az orvosi modell téved abban a feltételezésében, hogy egy normális, egészséges folyamat eleve veszélyes volna. A bábai modell bizalma a várandósság és szülés természetes folyamataiban, illetve a szülésnek elsősorban társadalmi (nem orvosi) eseményként való fókuszba állítása a normálisságnak olyan atmoszféráját teremtik meg, amely ellenpontozza a kultúránkon eluralkodott vészhelyzet-hisztériát, mely a szülést manapság övezi. Röviden, míg az orvosi modell mindenáron a halál elkerülésére fókuszál, a bábai modell a várandósság és a szülés életadó folyamatainak táplálására törekszik. Minden követ megmozgat annak érdekében, hogy optimális egészségi és közérzeti állapotot teremtsen a gondjaikra bízott anyák és kisbabáik számára.” – írja Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvében.

A bábai gondoskodás holizmusa számtalan izgalmas módon megnyilvánulhat a mindennapi gyakorlatban. Engem leginkább azok a pillanatok nyűgöznek le, amikor egyik-másik vajúdásnál valamilyen megtorpanást vagy készülődő komplikációt egy látszólag teljesen oda nem illő javaslattal vagy cselekedettel lehet látványos sikerrel elhárítani. Például a száj és a torok, illetve a méhszáj és a gáttájék közötti reflexkapcsolat élő bizonyítékaként sokszor láttam már olyat, hogy egy vajúdás új lendületet kapott pusztán attól, hogy az anya ellazította az ajkait, csókolózott a párjával vagy épp mélyebb fekvésű hangokat kezdett el kiadni a zárt torkú, magas pánikhangok helyett. Hasonlóképpen rendkívül hatásos lehet, ha a vajúdónak segítünk abban, hogy ellazítsa vállait, hiszen a fájdalmasan felhúzott, feszült vállak a test többi részének feszültségét is magukban hordozzák, így ellazításuk jótékonyan hat a megnyílás folyamatára, a tágulás előrehaladására. Másoknál ugyanezt vizualizálható képek felidézésével sikerül elérni, például nyíló rózsáéval vagy szélesre tárt kapuéval, amelyen át megérkezhet a kisbaba. Azok számára, akik a méhszáj tágulása felől kizárólag hüvelyi vizsgálatok alapján szoktak tájékozódni, az is meglepő lehet, hogy milyen nagy pontossággal meg lehet ezt becsülni olyan tényezők együttes figyelembe vételével, mint az anya légzése, viselkedése, testtartása, hangjai, egyes testi tünetei (pl. hányinger vagy lúdbőrözés), illetve az, hogy hol hallhatók a leghangosabban a baba szívhangjai.

Bár kétségtelenül igaz, hogy az ilyen és hasonló bábatrükkök sikere adja e hivatás savát-borsát, a végső szépsége mégsem ebben rejlik, hanem azokban a pillanatokban, amikor a szülő anyáért még ennyit sem kell tennünk (vagy ahogy az egyik kedves mesterbábám fogalmazott: egy bábának leginkább két jó kézre van szüksége, és arra a tudásra, hogy mikor üljön rajta.). Amikor egy sarokban üldögélve, onnan csak egy-egy szívhanghallhatás erejéig kimozdulva tehetek tanúságot arról, hogy a női őserő az ultramodern műszerek korában is magától működik a legjobban, s amikor a szülés szerencsés befejeződése után – minden szülés után – köszönetet mondok a családnak a megtiszteltetésért, hogy jelen lehettem, akkor érzem igazán, hogy nem csak a várandósság, de a bábaság is áldott állapot.

Noll A Nandu 2006
www.nandu.hu

Irodalom:

  • Robbie Davis-Floyd: The Technocratic, Humanistic and Holistic Paradigms of Childbirth („A szülés technokratikus, humanisztikus és holisztikus paradigmája”). International Journal of Gynecology and Obstetrics, Vol 75, Supplement No.1, pp. S5-S23, November 2001.
  • Anne Frye: Holistic Midwifery („Holisztikus bábaság”) 2. átdolgozott kiadás, Labrys Press, Portland Oregon, USA,1998.