Kónya László

Amióta az eszemet tudom, szorongós vagyok. Annyira az életem részévé vált ez az állapot, hogy sokáig fel sem tűnt, ezért eszembe sem jutott megkérdőjelezni, hogy ez rendben van-e. Azt hittem ez a normális alapjárat. A 20-as éveim derekától kezdve azonban eszkalálódott a helyzet olyannyira, hogy pár évig rendszertelenül pánikrohamok gyötörtek, amelyek végül 2017 magasságában kezdtek az életem részévé válni. Nem bírtam kimenni az utcára, nemhogy élni az addigi, átlagos mindennapjaimat. Sokáig nem is értettem, hogy mi történik velem, így segítséget kértem. Az elmúlt 6 évben mindenféle terápiákat kipróbáltam s bár sokat javult az állapotom lelkileg és testileg is, fizikai szinten azonban mintha nem tudtam volna elengedni az addig megszokott és allandósult szorongást. El tudtam lazulni, ám ez mint valami alapjárat, mindig visszaköszönt, főleg ha ki kellett lépnem az igencsak szűkre zsugorodott komfortzónámból. Sokáig szorongásoldókat kellett szednem, hogy el tudjak indulni otthonról, azonban nagyon boldoggá tett, hogy legalább ki tudok menni a házból a barátaimmal, családommal találkozni vagy ügyeket intézni, bevásárolni. A közelmúltban azonban valahogy megelégeltem a gyógyszerekre való támaszkodást is és új alternatívákat kerestem. Ahogy ez az igényem megfogalmazódott, úgy jött, szinte sorsszerűen, Laci és a cranio-szakrális terápia az életembe. Az első alkalom teljesen levett a lábamról - még úgy is, hogy egy picit szkeptikusan mentem a kezelésre. Nem tudtam pontosan, milyen maga a terápia, másrészt kissé elvesztettem abban a hitem, hogy valami varázsütésre oldani fogja a krónikus szorongásomat. Szerencsémre vannak még csodák és olyan kíváló szakemberek, mint a Laci. 🙂 Szinte el sem hittem, de már az első alkalom utántól el tudtam hagyni a szorongásoldóimat, még a homeopátiásat is! Ilyen hosszú évek óta nem fordult elő velem. A második alkalom pedig teljesen megtáltosított: nemhogy szorongásoldó nem kellett a kimozduláshoz, de lett bátorságom új utak, események kipróbálásához és ezektől visszakaptam valamit, amiről azt hittem már régen elveszett: önmagamat. Eddig három alkalommal voltam Lacinál, de máris akkora sikereket értünk el a fizikai testem blokk-oldásában, amit már álmomban sem reméltem és amiért nagyon, de nagyon hálás vagyok. Anna