A cukorbetegség – diabetes mellitus

Életmód 2023-02-20 Berkes Éva

1922. január 11-én (101 éve) csoda történt a torontói kórházban. A 14 éves Leonard Thomsont, aki nagyon rossz állapotban volt – 29 kg-os testsúllyal, magas vércukorszinttel és napi 3-5 literes vizeletürítéssel -, felvették a kórházba. Az addig éheztetéssel, napi 450 kalória beviteles diétával kezelt végstádiumú, halálraítélt cukorbeteg gyerek a világon elsőként megkapta az életét megmentő első inzulin injekciót. És megmenekült.

1922. január 11-én (101 éve) csoda történt a torontói kórházban. A 14 éves Leonard Thomsont, aki nagyon rossz állapotban volt – 29 kg-os testsúllyal, magas vércukorszinttel és napi 3-5 literes vizeletürítéssel -, felvették a kórházba. Az addig éheztetéssel, napi 450 kalória beviteles diétával kezelt végstádiumú, halálraítélt cukorbeteg gyerek a világon elsőként megkapta az életét megmentő első inzulin injekciót. És megmenekült.

Az 1920-as évek elején egy kanadai orvos, dr. Macleod laborjában bebizonyította, hogy egy hormon, az inzulin, ami a hasnyálmirigyben termelődik – képes a vércukrot csökkenteni. A sikerben oroszlánrésze volt dr. Frederick Grant Bantingnak, aki az első világháború idején katonaorvosként szolgált Európában. Hazatérve a torontói egyetemen kezdett tanítani, és a szénhidrát-anyagcsere bemutatását kapta feladatul. Először kutyákon kezdtek kísérletezni, majd később sor került a fenn említett eseményre.

Az eredményeket még abban az évben publikálták, majd Banting, a világon eddig a legfiatalabbként, 31 évesen megkapta az Orvosi Nobel díjat megosztva Macleod professzorral az inzulin felfedezéséért. A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy a díjat és a honoráriumot mind a ketten megosztották segítőikkel, Charles Besttel és Bert Collippal. Azt pedig közösen döntötték el, hogy felfedezésüket szabadon hozzáférhetővé teszik, nem védik le szabadalommal, mert így a lehető legtöbb ember kaphatja meg az életmentő kezelést.

Banting pár éven belül professzori kinevezést kapott, és saját intézetét igazgatta egészen a 2. világháború kitöréséig. Akkor önkéntes szolgálatra jelentkezett, ám 1941 elején repülőgépszerencsétlenségben életét vesztette. Születésnapja, november 14. a cukorbetegek világnapjaként őrzi ennek a nagyszerű embernek az emlékét.

Paul Langerhans 1869 februárjában már publikálta azt a felfedezését, hogy a hasnyálmirigyben apró, átlátszó sejtékből álló szigetek találhatók. 

Későbbi kísérletek bebizonyították, hogy a hasnyálmirigy Langerhans szigeteinek béta sejtjei az inzulint, alfa sejtjei a glukagont választják ki. Az előbbi a vércukrot csökkenti, az utóbbi pedig növeli.

A táplálékkal felvett szénhidrátok az emésztőcsatornában egyszerű cukrokra bomlanak – glukóz, fruktóz, galaktóz – így kerülnek felszívódásra. A felszívódott cukor biztosítja a szövetek szénhidrát/energia szükségletét, a felesleg döntően a májban és az izomban tárolódik. A szükséges mennyiség a vérben kering, hogy mindenhova eljusson. A vércukorszint emelkedése az ún. hiperglikémia. A felesleges cukormennyiség egy része ilyenkor a vizeletbe választódik ki – ez a cukorvizelés. Régebbi korokban az orvosok a beteg vizeletének megkóstolásával állították fel a diagnózist.

Ha a nagymennyiségű táplálékkal sok szénhidrát (cukor) kerül a szervezetbe, az inzulin szintje megemelkedik és a normális szintre csökkenti a vérben levő cukrot. A cukorbeteg embereknek az inzulin kiáramlás zavart vagy teljesen gátolt. Ezért nem tudja csökkenteni a vérben a vércukrot.

A cukorbetegségnek két fő típusa létezik:

1. 1-es típusú diabetes mellitus – inzulinfüggő diabetes egy autoimmun betegség, amit abszolút inzulinhiány okoz. Az autoimmun azt jelenti, hogy a szervezet nem ismeri fel a saját sejtjeit, ezért támadást indít ellenük, mintha kórokozók lennének, és azok ennek következtében gyulladásba kerülnek és elpusztulnak. Ilyen autoimmun gyulladásban elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei és a beteg diabéteszes lesz. Ez a fajta betegség általában gyermek és fiatal felnőtt korban jelentkezik. Csak élethosszig tartó inzulin adásával lehet kezelni.
2. 2-es típusú diabetes mellitus jellemzője az inzulinrezisztencia, amely kombinálódhat csökkent inzulin-elválasztással. Ez azt jelenti, hogy a beteg sejtjei nem tudják jól hasznosítani az inzulint (rezisztensek - ellenállóak rá) és/vagy az inzulin termelődés is kevesebb. Ez a betegség nem halálos, diétával és gyógyszerekkel a folyamat megállítható, sőt visszafordítható, meggyógyítható. Ez a fajta inkább idősebb, elhízott emberek betegsége.

Az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással. Nem véletlenül, mivel az elhízást az izolált szénhidrátok (magyarul cukrok) okozzák a magas glikémiás indexük miatt. Manapság a gyermek- és serdülőkorban a fokozott édesség és szénhidrátfogyasztás és a következtében fellépő elhízás rohamos terjedésével egyre több gyerek lesz cukorbeteg. A világon a 2-es típusú betegek száma drámaian növekszik a fejlett társadalmakban tapasztalható egészségtelen életmód és táplálkozási szokások miatt. Ez egy súlyos betegség, a várható élettartamot 10-15 évvel megrövidítheti. És nemcsak megrövidíti, hanem az életminőséget is sokkal rosszabbá teszi, mert a cukorbetegség ritkán van egyedül, általában társul hozzá magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívbetegség, bőr és egyéb betegségek is. Ezek mind egy beteges, nehéz életű karaktert rajzolnak ki, amely nagy terhet ró az egyénre és a társadalomra is.

Jelenleg 1,1 millió ember és több, mint 5000 gyerek él cukorbetegséggel Magyarországon.

A felnőtt cukorbetegek száma húsz év alatt megháromszorozódott.