A jóga jótékony hatásai prosztatarákot túlélt férfiak körében

Életmód 2023-01-23 Berkes Éva

A daganatos betegségek kezelését kísérő mellékhatások esetében a mozgás jótékony hatású lehet, mind fizikailag, mind a betegséget kísérő mentális nehézségek csökkentésében. A mozgásos intervenciók esetében amellett, hogy az adott mozgásforma fiziológiás és pszichológiai pozitív hatásait vizsgálják, a kutatók olyan aktivitást keresnek, amely beilleszthető és fenntartható a rákkal küzdő betegek életébe. Az ellenálló és aerob edzések hatását már sok kutatásban vizsgálják és bíztató eredményeket találtak. Azonban problémát jelent a betegegyüttműködés a rák kezelésének mellékhatásai miatt. Éppen ezért olyan testedzést szeretnének találni, amelyek gyengédebb mozgást foglalnak magukba. és a testet összehangolják az elmével, mert ezáltal jelentős jótékony pszichológiai hatást érhetnek el és a betegegyüttműködés is jobban fenntartható.

Erre lehet egy jó eszköz a jóga. Tanulmányok szerint a jóga hatékony kiegészítő kezelés lehet, az ezekhez kapcsolódó kutatások ebben a cikkükben találhatók. Jelen cikkünkben egy olyan kutatást szeretnénk bemutatni, amelyben a prosztatarákot túlélő férfiakat vizsgáltak, akik kezelésük kiegészítéseként egy jógaprogramban vettek részt. A vizsgálatban megnézték, ez milyen hatással van életminőségükre és a résztvevő férfiak észlelt társas támogatottság élményére. Röviden lesz szó a prosztatarák kezeléséről, ennek hatásairól és jelenleg bemutatott kutatásról, ami azt vizsgálja, hogy erre a populációra milyen hatással van a jóga, mint kiegészítő terápiás program.

HÁTTÉR: Prosztatarák a leggyakoribb rák típus a kanadai férfiak körében. Az általános prosztatarák orvosolható a kezelési lehetőségek széles választéka által. Azonban ezek a terápiák jelentősen rontják a férfiak fizikai és pszichológiai jól-létét mind az akut, mind a hosszútávú intenzív mellékhatások miatt. Ez olyan kutatások szükségletét teremtette meg, amelyek az életminőség javítására fókuszálnak a daganatos betegség túlélése során.

A prosztatarák terápiás lehetőségei és az azokkal járó mellékhatások:

• ADT: Androgén megvonásos terápia, ami összezsugorítja a tumort vagy lassítja a növekedését, melynek mellékhatásai lehetnek, hogy csökkent libidót, impotenciát és fáradtságot okoz és növeli a depresszió kockázatát, a testsúlyt, testtömeget és csökkenti a csontsűrűséget.
• Sugárkezelés, ami szignifikáns eredményeket mutató gyógykezelés, melynek mellékhatásai lehetnek, hogy gyakran okoz gyomor-bélrendszeri problémákat és a gyakori vizeletürítés sok rákos betegnél, továbbá 80%-a a prosztatarákos betegeknek a tapasztal fáradtságot a sugárkezelés alatt, ebből 30% esetében ez krónikussá válik, továbbá egyéb negatív hatási vannak, mint pszichológiai distressz, szegényes táplálkozás és csökkent funkcionalitás.
• Prosztataeltávolítás, ami függ a rák stádiumától és a prosztata specifikus antigén szintjétől, melynek mellékhatásai lehetnek, hogyha a környező idegek sérülnek, előfordulhat impotencia vagy idegkímélő beavatkozás esetén inkontinenciát tapasztalhatnak. A szexuális problémák mély hatással vannak a rák túlélő és partnere életére, fokozva a frusztráció érzését, csökkentheti az önbecsülést és okozhat szégyenérzetet.
• Kemoterápia, amit a prosztatarák későbbi fázisaiban alkalmaznak, melynek mellékhatásai lehetnek a hányinger, hányás, fáradtság, továbbá a negatív fizikai változások és érzelmi distressz miatt az életminőség csökkentése jellemző.

A mellékhatások miatt a prosztatarákot túlélőknek rengeteg akadállyal kell szembenézniük, ilyenek az időkorlátok, a családi kötelezettségek, az, hogy mennyire hozzáférhető ilyenkor az egyén. Ezek egy olyan viselkedés-együttest hoznak létre az egyén számára, amivel egyedül kell megküzdenie. A társas támogatottság megtapasztalása ilyen élethelyzetben nagy jelentőséggel bír.

JÓGÁRÓL: Az eddig szélesebb körben vizsgált mozgásformák mellé (ellenálló és aerob edzések) jó alternatíva a jóga, a keleti testet és elmét magába foglaló gyakorlás, amit több ezer éve használnak érzelmi és fizikai terápiás hatásai miatt. Nyugaton az asanak (testhelyzetek), a pranayamak (légzésszabályozás) és a dyhana (meditáció) legelterjedtebbek. Több jógastílus ismert a nyugati országokban, többek között az Iyengar, Ashtanga, Vini, Hatha és a Tibeti jóga. Mostanában kezdték el empirikusan vizsgálni a daganatos betegségekkel küzdő populációban, mint értékelhető komplementer terápia a rák mellé társuló problémák és a rák kezelésében használatos terápiák mellékhatásainak csökkentésére. Pozitív hatásai azt indikálják, hogy a mozgás szelídebb formája segíthet a mozgás fenntartásában azoknak, akik kezeléseik mellékhatásai miatt fizikailag és mentálisan korlátozva vannak.

KUTATÁS: A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, vajon a jóga alkalmas fizikai aktivitás lehet-e a prosztatarákot túlélők és az őket támogató egyének számára, továbbá a társas támogatás beépítése növelni fogja-e a fizikai aktivitáshoz kapcsolódó betegegyüttműködést.

MÓDSZER: 15 prosztatarákot túlélő vett részt a programban, ők eldönthették, hogy magukkal visznek-e egy általuk választott támogató embert, aki bárki közelálló, számára fontos egyén lehetett. Végül 10 támogató ember csatlakozott a programba. A vizsgálat 14 hétig tartott, ennek két fázisa volt. Az 1.-7. hétig tartott az betegegyüttműködési fázis, a prosztatarákban szenvedők és egy őket támogató ember óra jelleggel terápiás jóga programban vettek részt. A 8.-14. hétig tartott a fenntartási fázis, ennek során általuk kiválasztott fizikai aktivitást végeztek a résztvevők. Mérték a demográfiai adatokat, fizikai aktivitáshoz kapcsolódó viselkedést, életminőséget, fáradtságot, stressz szintet, hangulatot és 3 alkalommal mértek a folyamat során a fittség szintjét. Az érzékelt szociális támogatást a jóga alatt és a jóga után mérték.

EREMÉNYEK: A programnak bíztató mutatói vannak, a betegegyüttműködés aránya 87% volt, ami a mozgásos intervenciók közül kimagasló mértéknek számít. Továbbá senki nem számolt be kedvezőtlen következményekről. Ez azt mutatja, hogy a gyengéd jógapozíciók és nyújtások növelik a mozgásos programmal való együttműködést.

Emellett azt találták, hogy az észlelt társas támogatás magasabb volt azoknál, akik hoztak magukkal támogató embert, továbbá a program alatt az összes résztvevő észlelt társas támogatás szintje emelkedett.

Bár az életminőségre gyakorolt hosszútávú hatást nem találtak, a résztvevők jóga alatt és után mért, tehát akut stressz és fáradtság szintje szignifikáns csökkenést és a hangulati szintje szignifikáns növekedést mutatott. A jóga, azáltal, hogy előmozdítja a test, elme és szellem közötti egységélményt, azonnali pozitív hatást gyakorol mind szellemileg, mind fizikailag.

A hajlékonyságban kicsi, de szignifikáns változást, az aerob kapacitásban pedig tendencia jellegű növekedést találtak a séta távolság emelkedésében.
Ezek bíztató eredmények, azonban valószínűleg hosszabb időintervallumban és gyakrabban kellene végezni a jógagyakorlatokat a hatás fokozásáért.

Fontos megjegyezni, hogy minden daganatos betegségnek megvannak a specifikus kezelési módjai, melyek specifikus fizikai mellékhatásokkal és érzelmi terhekkel társulnak, így minden daganat-típus populációjára meg kell vizsgálni a jóga program hatékonyságát. Alapvető korlátja a vizsgálatnak a minta kis elemszáma. Ez azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez egy nagyobb mintát igénylő kutatási terület. További vizsgálatok esetén szükséges lenne a minta növelése, kontrollcsoport bevonása, videó alapján otthon végezhető gyakorlatsorok bevonása és a jóga gyakorlás optimális mennyiség meghatározásának vizsgálata.

KONKLÚZIÓ: Általánosságban elmondható, hogy a vizsgálat alapján a jógaprogram jótékony hatású erre a populációra nézve. A résztvevők jelentős növekedést mutattak a rugalmasságban, ami az önálló életvitel és az általános egészség egyik kulcsfontosságú eleme, továbbá a jóga program alatt csökkentette a stressz és fáradtság szintjét és növelte a hangulati szintjét.

Forrás:

• Zahacich, A., N., R., Robinson, J., A., Paskevich, D. és Culos-Reed S., N. (2012). Examining a Therapeutic Yoga Program for Prostate Cancer Survivors. _Integrative Caner Therapies 12_(2) _113–125._ DOI: https://doi.org/10.1177/1534735412446862