A széklet ürítésének egészséges mechanizmusa

Életmód 2022-11-14 Berkes Éva

Nem valami hálás cím, igaz? A téma fontosságának ellenére kevés szó esik erről a napi információ-dömpingben. Gyakorlatilag a könyökünkön jön ki az egészséges táplálkozás, az evés, az ivás. A gasztronómia manapság nagyon divatos, az ezzel kapcsolatos írásoknak se vége se hossza, de a tápláléklánc másik vége elenyészik a semmibe.

Pedig ami bemegy, annak ki is kell jönnie. Ez a természet örök törvénye, amely alól senki sem mentesül. Aki dolgozott egészségügyben, annak nyilvánvaló, hogy a székletről való információk az első kérdések közé tartoznak, mikor az orvos felveszi az anamnézist. Az, hogy mit eszik a beteg nem olyan releváns kérdés, mint a végtermékre vonatkozó. Ez tipikusan az a téma, amivel csak akkor foglalkozunk, ha valami baj van.

És van is bőven! Nem ijesztgetésnek, hanem figyelemfelkeltésnek szánom a következőket: a vastag- és végbélrák (colorectalis carcinoma) a második leggyakoribb halált okozó daganattípus a nyugati országokban és Magyarországon is az NNK – Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai szerint. Ezen kívül még sokféle proctológiai megbetegedés keserítheti meg az életünket.

A széklet ürítésének módjáról még kevesebbet beszélünk, elvégre ki akarná magát kínos helyzetbe hozni egy baráti beszélgetésben, hogy a székelésről beszél. Pedig erről az egészen hétköznapi dologról napjainkra kiderült, hogy sokkal izgalmasabb, rafináltabb dolog, mint azt valaha elképzeltük volna.

A széklet ürítése mesteri teljesítmény. Kétfajta idegrendszer együttműködése gondoskodik arról, hogy ezt az intim tevékenységet minél higiénikusabban és diszkrétebben végezhessük el. Testünk sokféle berendezést és trükköt fejlesztett ki erre a célra. Kezdődik a zárómechanizmusainkkal, amelyből rögtön kettő is van. Legtöbben a külső záróizmot ismerik, azonban néhány cm-rel feljebb van egy másik is, amely akaratunktól függetlenül működik. A két záróizom két különböző idegrendszer felügyelete alá tartozik. A külső záróizom tudatunk hű munkatársa. Ha agyunk úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az idő alkalmatlan a vécére menésre, összezárul, olyan szorosan, amennyire csak lehetséges. A belső záróizom tudattalan belső világunk felügyelete alá tartozik. Egyedül azzal foglalkozik, hogy a bensőnkben minden rendben legyen, ne legyen semmi fennakadás. A két záróizom együttműködik. Amikor a béltartalom megérkezik a belső záróizomhoz, az reflex-szerűen megnyílik. De nem mindent enged át a kollégához, csak egy kis mennyiséget. A külső és belső záróizom közti területen a bélfalban sok szenzorsejt található, melyek megállapítják, hogy a végtermék szilárd vagy gáz halmazállapotú-e és ezt az információt felküldik az agynak. Az agy azon nyomban észleli: ki kell mennem a vécére. Az agy elhelyezi az információt a külvilághoz viszonyítva, és ha ez most nem aktuális, a külső záróizom megérti és még szorosabbra zárja magát. Ezt észleli a belső záróizom is és egy időre parkolópályára áll. Mivel a végterméknek muszáj a vécében landolnia, a belső záróizom kicsivel később újra próbálkozik, és ha addigra a körülményeket úgy változtattuk meg, hogy ez lehetséges, akkor szabad az út!

Ha egymás után sokszor megtiltjuk magunknak, hogy vécére menjünk, megfélemlítjük belső záróizmunkat. Ezzel akár teljesen félre is nevelhetjük. A körülötte levő izomzat és a belső záróizom ugyanis olyan gyakran kap fenyítést a külső záróizomtól, hogy ellanyhul. A két záróizom közti kommunikáció fagyossá válik és székrekedés alakul ki, annak minden negatív következményével.

A záróizmaink és agyunk kommunikációja triviális dolognak tűnhet, de valójában ezek emberi mivoltunk alapkérdései: mennyire fontos számunkra belső világunk, és milyen kompromisszumokat kötünk azért, hogy jól boldoguljunk a világban. Mikor engedjük meg magunknak a vécére menést, mikor érezzük alkalmasnak az időt arra, hogy kiengedjük azt a hasfájdító szellentést, ezek a döntések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az életünkben.

Jól ülünk a vécén?

Kísérletek során megállapították, hogy guggolva átlagosan 50 másodperc alatt engedték ki a székletet és tökéletes „ürülési élményről” számoltak be a tesztalanyok, vécén ülve ez átlagosan 130 másodpercig tartott és kevésbé eredményesnek érződött.

Miért? Mert bélzáró berendezésünk nem úgy lett kialakítva, hogy ülés közben teljesen kinyíljon a rés. Van egy izmunk, amelyik álló és ülő helyzetben lasszóként körülveszi a végbelet és elhúzza az egyik irányba úgy, hogy egy törés képződik rajta. A széklet a végbélbe egy kanyarral érkezik, ez lefékezi, hogy a záróizmoknak kisebb erőt kelljen kifejteni álló és ülő helyzetben. Ha leguggolunk, ez megváltozik, a törés is eltűnik és szabad a pálya!

Aranyér, bélbetegségek vagy akár csak a székrekedés is majdhogynem csak azokban az országokban létezik, ahol a székletürítés a szék egy fajtájáról szól. Ez lehet, hogy sokkal kényelmesebb, mint az ősidők óta felvett guggoló pozíció, de nagy nyomást ró ránk, különösen az alvégeken. Az ok tehát, főleg a fiataloknál nem az ernyedt szövet, hanem az, hogy túlságosan nagy nyomás nehezedik a belekre. Az aranyér kitér ez elől a nagy nyomás elől, és inkább kilóg a fenekünkből. A divertikulumok esetén a bélfal villanykörte alakú kitüremkedéséről van szó, aminek gyulladása akár a bél kilyukadásához is vezethet.

Bizonyosan nem a vécéhasználat az elsődleges oka ezeknek a betegségeknek, azt azonban elmondhatjuk, hogy a világon élő 1,2 milliárd guggolva vécéző embernek divertikuluma alig, aranyere meg még kevesebb van. Ázsia, Afrika és Dél-Európa nagy részében az emberek küzdősport vagy síelési startpozíciót vesznek fel a guggolós vécéjükön. Mi, Európában ezzel szemben viszonylag magas „széken” ülve telefonnyomkodással, a Háború és béke és egyéb izgalmas olvasmányok olvasásával töltünk el viszonylag hosszú időt a vécén.

Ha most valakinek lekonyult a szája, hogy akkor most mit csináljak, guggoljak a vécére, vagy verjem szét a fürdőszobát egy új vécéhez? Őt megnyugtathatom, hogy a rendelkezésre álló vécében is fel lehet venni a guggoló pozíciót: a deszkán ülve felsőtestünket hajtsuk kissé előre, lábunkat pedig tegyük rá egy sámlira vagy egy lefelé fordított lavórra vagy egyébre, ami a háztartásban fellelhető – és minden a helyes szögbe kerül. Most már nyugodtan olvashatunk vagy nyomkodhatjuk a telefonunkat.

Mikor használjuk a vécét?

A vécéhasználat ideje nagyon eltérő lehet. A családból hozott szokások, a munkaidő és még sok egyéb tényező befolyásolja. Mivel a bél órája a kínai szervóra szerint reggel 5-7-ig tart, a beleink ez idő alatt a legalkalmasabbak a széklet kiengedésére. Érdemes a szokásainkat úgy megváltoztatni, hogy erre az időszakra essék az ürítés. Ebben jó szolgálatot tehet az ébredés után egy pohár meleg víz elfogyasztása és sok egyéb egyszerű praktika. Nagyon fontos azonban, hogy ne stresszeljünk rá. Ha a szokásainkat tudatosan az egészség szolgálatába állítjuk és emellett hosszú ideig kitartunk, akkor a belefektetett energia bizonyosan meghozza a gyümölcsét.

A lényeg, hogy gondoljunk rá és cselekedjünk!

Jó egészséget!

Berkes Éva

Felhasznált irodalom: Giulia Enders: Bélügyek, a belek csodálatos világa és a jó emésztés