Fájdalom

Életmód 2023-01-23 Horváth Zsófi, pszichológus

Fájdalom, mint testi, lelki és szellemi tapasztalás

A fájdalom egy egyetemes emberi tapasztalás, ami egyedi formát ölt mindenki életében. Vannak, akik egész életükben fájdalommal küzdenek, vannak, akiknek ez nincs annyira előtérben, van, aki ugyanolyan sérüléstől óriási fájdalmat él meg és van, aki csak legyint rá. Hogyan is lehetséges ez?

Az én életemben a fájdalom nagy szerepet játszik már nagyjából 10-15 éve. Folyamatosan visszatérő fejfájás, ízületi fájdalmak, krónikus fájdalmak, lassú gyógyulási folyamatok jellemzik az életemet, így tudom milyen az, amikor a fájdalom érzés elönti az agyamat és nem tudok vele mit tenni, csak egyszerűen megpróbálni túlélni az adott pillanatot. A fájdalom nem egyszerű, a fájdalom nem kellemes és a fájdalom beindít olyan egyéb érzelmi folyamatokat, ami által sokszor komplex problémává fejlődhet. Pont ezért én hiszek a fájdalomcsillapításban és bár tudom, hogy sok mellékhatása van, mégis hálás vagyok a nyugati orvoslásnak azokért a kémiai szerekért, amelyek megkönnyítenek egy-egy nehéz időszakot. Ebben a cikkben tehát nem feltétlenül a fájdalomcsillapítók felcserélését népszerűsítem, persze hogyha ez megtörténik, az szuper. Mivel az én életemben a fájdalom tapasztalása markánsan jelen van, ráfordultam egy útra, ami a fájdalomcsillapításon túl segít megérteni a fájdalom folyamatát. Azt figyeltem meg, hogy nekem rengeteget segített akár egy-egy friss információ is abban, hogy másképpen, jobban viszonyuljak a fájdalomhoz, jobb megküzdési stratégiák álljanak a rendelkezésemre. Ebben a cikkben olyan információkat szedtem össze, amik segíthetik a fájdalom megértését, mint fiziológiai és érzelmi folyamatot.

A fájdalomcsillapítás több módon lehetséges, de alapvetően három területre bontható, melyek közül ebben a cikkben a legutolsó területről lesz szó bővebben:

• fájdalomcsillapítók (idegrendszert befolyásoló kémiai anyagok)
• fizikai módszerek (pl. pakolások, krémek)
• fájdalomhoz kapcsolódó mentális faktorok, mint szorongás, félelem, depresszió, stressz kezelése

Az utóbbi tíz évben sokat változott a fájdalommal kapcsolatos felfogás, azonban ez a tudás az egészségügyi rendszerekbe és a köztudatba lassan szivárog be. Bár a fájdalmat, mint tapasztalást a mai napig nem értjük pontosan, azért hasznos ezeket tudni, mert sok olyan információ, amit a tudósok megállapítottak a fájdalomról, magukkal hoznak új, akár otthon, egyénileg is alkalmazható stratégiákat a fájdalommal való megküzdéshez, illetve több, régi, fájdalommal kapcsolatos modellről kiderült, hogy nem állja meg a helyét. Most hat olyan alapvetést olvashattok, ami a fájdalommal kapcsolatos aktuális álláspontot képviseli.

I. A fájdalom arra van kitalálva, hogy megvédjen bennünket.

Evolúciós szempontból a fájdalom a túlélésünket szolgálja. Arra használjuk a fájdalmat, hogy tanuljunk a környezetünkről, annak érdekében, hogy a potenciálisan veszélyes dolgokat elkerüljük. Úgy működik, mint egy vészjelző rendszer, ami jelzi számunkra, hogyha túl közel mentünk egy forró dologhoz vagy éppen valamely testrészünk, szervünk károsodott és arra ösztönöz, hogy regenerálódjunk. Természetes módon ez egy váltakozó tapasztalás, megjelenik, amikor valami probléma van a testünkkel, jelezve, hogy kíméljük az adott területet vagy lépéseket tegyünk a gyógyulás érdekében, majd elmúlik, amikor a probléma megoldódott. Azonban egyre elterjedtebbé válik az állandósult vagy másnéven krónikus fájdalom. Csak az USA-ban az utóbbi 15-20 évben megduplázódott azoknak a száma, akik ilyen jellegű fájdalommal küzdenek1. Erre a típusú fájdalomra az orvosok nem igazán tudnak magyarázatot adni és leggyakrabban fájdalomcsillapítót és/vagy nyugtatót írnak fel a páciens számára.

II. A tudás hatalmas ad a fájdalom kérdésében.

Orvosilag elismert kezelési forma a fájdalom biológiai folyamatának oktatása (TNE: Therapeutic Neuroscience Education). A hagyományos orvoslásban az utóbbi 350 évben az orvosbiológiai modell dominált, ami azt mondja ki, hogy minél nagyobb a fájdalom, annál nagyobb a szöveti károsodás és minél nagyobb a szöveti károsodás, annál nagyobb a fájdalom. Ez a descartes-i felfogásban gyökeredzik, ami a betegséget lineárisan fogja fel és a testet elválasztja a lélektől. Ebben a szemléletben a test olyan, mint egy gépezet, aminek elromlása esetén jelenik meg a fájdalom és megjavítása esetén csökken a fájdalom és a szenvedés. A fájdalommal élő embereket emiatt a testben lévő problémákról látták el információkkal, példaként említve mondjuk a gerincproblémákat, ahol az izmokról, idegekről, csigolyák deformitásáról, sérüléséről beszéltek az orvosok. Ez sokszor azonban inkább ijedtséget, szorongást és a mozgás csökkenését eredményezi, ami a gyógyulási folyamatot egyáltalán nem segíti. Elkezdték azt megfigyelni, hogy mi történik akkor, hogyha az ilyen problémákkal küzdőknek magát a fájdalom folyamatát, tapasztalatát tanítják. A kutatások 2, 3, 4 azt bizonyítják, hogy a fájdalomról való tudás:

• csökkenti a fizikai tüneteket
• növeli a funkcionálás szintjét
• csökkenti a félelmet
• növeli a mobilitást
• lenyugtatja az idegrendszert

III. A fájdalom nem csak fizikai tapasztalás.

Amikor fájdalmat érzünk, az nem csak a testünkre hat, hanem a hangulatunkra, viselkedésünkre is és a tapasztalást meghatározzák az érzelmek és a helyzet is, amiben benne vagyunk. Az utóbbi évtizedben egyre elterjedtebbé vált a bio-pszicho-szociális elmélet, ami azt képviseli, hogy a fájdalom egy dinamikus interakció a fiziológiai, pszichológiai és szociális tényezők között. Eszerint a fájdalom nem csak egy sérülés, vírus vagy baktérium okozta probléma eredménye, hanem egy összetett tapasztalás, ami reagál a testben, elmében és szociális kontextusban létrejövő folyamatokra. Erre egy példa: hogyha megsérül a bokád és fel akarsz kelni a kanapéból, mert szükséged van egy pohár vízre, fájni fog a lábad. Azonban hogyha ugyanazzal a bokasérüléssel küzdesz, viszont egy oroszlán jelenik meg a nappalidban, nagy valószínűséggel nem fogsz fájdalmat tapasztalni, hanem az egész tested a menekülésre fókuszál és elszaladsz. Mindkét esetben ugyanaz a szervi ok van a háttérben, azonban mégis teljesen különböző reakciót látunk a fájdalom tekintetében. Ez azért van így, mert az agyunk, mint a parancsnoki központ vezetője, kifinomultan érzékeli az összes információt – fizikai, érzelmi, környezeti – és ezeket mérlegelve dönti el, mennyi fájdalom ideális a túlélés szempontjából.

IV. Minden fájdalom az agyból ered.

A fájdalom nem ott van feldolgozva a testedben, ahol érzékeled helyileg, hanem az idegrendszerben és az agyban. Ez minden fájdalomtípusra igaz, legyen az migrén, hátfájás, sérülés. Ez úgy történik, hogy az idegrendszer a fájdalomreceptoroktól – másnéven nociceptorok – kapott információkat feldolgozza és eldönti, mennyi fájdalmat generáljon annak érdekében, hogy megvédjen valamitől. Ez felvetheti a kérdést: „akkor ez az egész csak a fejemben létezik, csak képzelem?” Fontos tisztázni, hogy ez nem így van! Egyrészt azért, mert ez minden fájdalomtípusra igaz, másrészt a fájdalom az, amit az azt átélő egyén mond és akkor létezik, amikor ezt a fájdalmat átélő megtapasztalja és ezzel a tapasztalással szükséges valamit kezdeni – gyökerezzen ez szervi sérülésben, krónikus betegségben, mentális tényezőkben.

V. A fájdalom vélemény, nem pedig tény.

A fájdalmat bárhol érezhetjük tehát, de ennek megalkotása, mértéke az agytól függ, mert ő véleményezi, hogy mennyi fájdalmat kell érezned abban a pillanatban, hogy túlélj vagy védelmezve legyél. Ezt egy sor kérdés megválaszolásával éri el, ahol nem csak a szöveti károsodás mértékét nézi, hanem azt is, hogy tudsz-e fókuszálni a fájdalomra, mennyire félsz a fájdalomtól, mennyire jól felszerelt a tested a gyógyuláshoz és a többi. Tehát a fájdalom az agyunk véleménye és van olyan, hogy ez nem fedi a valóságot, érzékelhet veszélyt akkor is, amikor az nem fenyeget téged. Az agy tulajdonképpen a figyelmet irányítja és a fájdalom mértéke attól függ, hogy az agy hogyan interpretálja a kapott jeleket és ezek a jelek az adott ember számára mit jelentenek. A pszichológiai és szociális faktoroknak nagy szerepük van az agy alapbeállításra konfigurálásában. Ezért lehetséges az, hogy ugyanazon sérülés két ember számára teljesen különböző élményeket hoz. Ebben nagy szerepe van annak, hogy mennyire az aktuális erőforrásaink szerint élünk és a valós kapacitásunkat használjuk vagy éppen átlépjük azt és kizsigereljük szervezetünket, idegrendszerünket. Nagy szerepet játszanak a traumáink is, illetve a stressz mértéke és az ezzel való megküzdési képességünk mértéke. A krónikus fájdalom esetén az idegrendszer akaratlanul is beprogramozza magát egy hiperérzékeny, túl-védelmező beállítási módra és előfordulhat, hogy fenntartja a fájdalom generálását normális ingerekre és stresszorokra is.

VI. A fájdalomtól való megszabaduláshoz vagy azzal való megküzdéshez mentális munkát kell végezni.

Az agy és az idegrendszer plasztikus rendszerek, melyek újra programozhatók. Bármilyen fájdalomról legyen is szó, akut vagy krónikus, az agyunkkal, idegrendszerünkkel való munkával csak nyerhetünk. Megtanulhatjuk nem magát a fájdalmat megcélozva csökkenteni azt, hanem a fájdalomhoz kapcsolódó gondolkodási mintázatainkkal, viselkedéses és érzelmi folyamatokkal is foglalkozva megnyugtatni az idegrendszert és az agyunkat, amikor fellángol a fájdalom és megijedünk. A fájdalom egyfajta kommunikáció az agy, az idegrendszer és a testünk között, akárcsak a stressz, a szorongás és más betegségek is. Az agy és idegrendszer reakcióira való odafigyeléssel képessé válhatunk jobban ráhangolódni saját magunkra, szükségleteinkre, aktuális erőforrásainkra és arra, hogy az életünkben megjelenő stresszorokra milyen módon tudunk megküzdeni.

A cikket a Curable App két előadása alapján állítottam össze: The Basic Neuroscience of Pain és Updating your facts about pain. Az appot mindenki számára ajánlom, aki ért angolul, mert tele van rengeteg oktató anyaggal, meditációval, agytréning technikával és írásos gyakorlatokkal, melyek segítenek megérteni egyedi stressz-mintázatainkat, ránézni traumáinkra és megtanulni a testet és elmét ellazító technikákat, emellett hat hétig ingyenesen kipróbálható.

Horváth Zsófi, pszichológus

Források
1) Catherine B. Johannes, T. Kim Le, Xiaolei Zhou, Joseph A. Johnston, Robert H. Dworkin (2010). The Prevalence of Chronic Pain in United States Adults: Results of an Internet-Based Survey, The Journal of Pain 11(11) 1230-1239, ISSN 1526-5900, https://doi.org/10.1016/j.jpain.2010.07.002
2) Kory Zimney, Adriaan Louw & Emilio J. Puentedura (2014) Use of Therapeutic Neuroscience Education to address psychosocial factors associated with acute low back pain: a case report. Physiotherapy Theory and Practice, 30(3) 202-209, https://doi.org/10.3109/09593985.2013.856508
3) Adriaan Louw, Ina Diener, David S. Butler, Emilio J. Puentedura (2011). The Effect of Neuroscience Education on Pain, Disability, Anxiety, and Stress in Chronic Musculoskeletal Pain. Archives of Physical Medicine and Rehabilitation, 92(12) 2041-2056, ISSN 0003-9993, https://doi.org/10.1016/j.apmr.2011.07.198
4) Adriaan Louw, Emilio “Louie” Puentedura & Paul Mintken (2012). Use of an abbreviated neuroscience education approach in the treatment of chronic low back pain: A case report. Physiotherapy Theory and Practice, 28(1) 50-62, https://doi.org/10.3109/09593985.2011.562602