Szakember kereső

Blog

Gyógyító borogatások

Gyógyító borogatások

Holisztikus orvos 2023-11-28 Berkes Éva


Az elmúlt évszázadok orvosi fejlődésének hatására ezek az ősi gyógymódok messzemenőleg háttérbe szorultak. Csak mostanában kezdenek az emberek másképpen viszonyulni az egészséghez és a betegséghez, melynek hatására sokan nyúlnak vissza a természetes gyógymódokhoz, és ezzel együtt a borogatásokhoz is. Egyre többen, főleg a gyermekes családok részesítik előnyben a természetes gyógymódokat a hagyományos orvoslással szemben, illetve mellett.

A borogatásokat már nagyanyáink is alkalmazták, mégsem számítanak elavultnak. Akinek van gyermeke, az tudja, hogy milyen sokat számít egy betegségben az anya közelsége és a gondoskodás. Ha a gondoskodást megspékeljük egy kis tapasztalattal, szakértelemmel máris sokkal jobb lesz a beteg közérzete, könnyebben viseli a betegséget és hamarabb meggyógyul. És ez nemcsak a gyermekeknél van így, hanem felnőttek esetében is. Mikor az ember rosszul van, beteg, kinyújtja a kezét és gondoskodást vár a környezetétől. A gondoskodás, törődés akár életet is menthet, számtalan esetben tapasztaltuk a kórházi betegeknél, hogy a hozzátartozó kitartó gondoskodása visszahozta az életbe a súlyos beteget. A borogatás, pakolás a gondoskodás egyik szakértő megnyilvánulása.

Ha valaki azt gondolja, hogy a borogatások, pakolások alkalmazása nagyanyáink idejéből származik, az téved. Történelmi adatok alapján már az ókori egyiptomiak is többek között ezekkel gyógyították betegségeiket. A borogatások és pakolások alkalmazására utaló első jelek a gyógynövények alkalmazásával kapcsolatosak: némely ókori babiloni ékírásos agyagtáblákon növényi ábrázolások is fennmaradtak.

A legterjedelmesebb bemutatás egy ie. 16. századi egyiptomi papiruszon maradt fenn, amelyen kereken 700 állati és növényi hatóanyag leírása szerepel. Egyiptomi ábrázolásokon szerepelnek először borogatások. Kb. ie. 1500 évvel forró nílusi iszappakolást alkalmaztak – az ilyen alkalmazások még ma is elterjedtek. A Nílus iszapját nálunk a gyógyító agyag helyettesíti.

Az ókori Görögországban is értettek a borogatások és pakolások használatához. Hippokratész, a híres vándororvos (ie. 460-370) például már leírta, hogyan fejti ki hatását a hő és a víz például só, forró vízgőz vagy forró borogatások és pépes pakolások segítségével. (A forró vizes derékborogatás fájdalomcsillapító hatásáról megkérdezhetünk egy vajúdó nőt, egy 10-es skálán mennyire csillapítja a fájdalmat. Jelentős a fájdalomcsillapító hatása.)

Az újkori Európában Paracelsusról (Theophrastus Bombastus von Hohenheim 1493-1541, svájci orvos) maradt fenn, hogy fürdőkkel és gyógynövényekkel gyógyított.

200 évvel később Johann Siegmund Hahn és fia (1696-1773) nedves borogatást ajánlottak a csökkent erőnlétre. Ez az alkalmazás máig elterjedt gyakorlat.

Vinzenz Prieznitz (1799-1851) gazda módszerei a természet megfigyelésén alapultak, és ő volt az, aki különböző hideg vizes alkalmazásokat fejlesztett ki, köztük 18 göngyöléses borogatást is. A hideg vizes borogatást máig priznicnek hívják.

Végül Sebastian Kneipp (1821-1897) számít a borogatások leghíresebb alkalmazójának. Ő alapította meg a Kneipp-féle terápia 5 pillérét, melyek közé borogatások és gyógynövényeket alkalmazó vízkezelések is tartoznak.

Rudolf Steiner (1861-1925) az antropozófus orvoslás atyja a 20. század elején természetes adalékokkal feldúsított meleg és hideg alkalmazások gyógyító erejét népszerűsítette. Ezeknek az alkalmazása ma az antropozófus klinikákon magától értetődő.

 

Az elmúlt évszázadok orvosi fejlődésének hatására ezek az ősi gyógymódok messzemenőleg háttérbe szorultak. Csak mostanában kezdenek az emberek másképpen viszonyulni az egészséghez és a betegséghez, melynek hatására sokan nyúlnak vissza a természetes gyógymódokhoz, és ezzel együtt a borogatásokhoz is. Egyre többen, főleg a gyermekes családok részesítik előnyben a természetes gyógymódokat a hagyományos orvoslással szemben, illetve mellett.

El kell ugyanakkor ismernünk, hogy nagyon kevés tudományos vizsgálat született eddig a borogatások témájában.

Izraelben például a Holt-tengerből származó gyógyító agyagos, illetve ásványi agyagos csukóborogatások reumás betegekre való hatását vizsgálták. Eredményes vizsgálatokat végeztek a nedves-meleg mellkasi borogatások szoptató anyákra gyakorolt hatásával kapcsolatban is. Ezek a vizsgálatok mind a borogatások fájdalomcsillapító hatásáról tanúskodnak. Összességében azonban még hiányoznak az olyan alapvető vizsgálatok, amelyek a panaszok általános enyhítését és ezáltal a közérzet javulását igazolhatnák.

Egyedül azokra az ősrégi tapasztalatokra támaszkodhatunk, melyek szerint a borogatások a komolyabb és az enyhébb panaszok esetén egyaránt jótékony enyhülést hoznak.